Tisztelt Olvasónapló!

Űrszül ma csütörtököt mondott.

Hajnali három, már csütörtöknek számít, úgy-e? Úgy.

Eszébe jutott egy dal, amit egy filmben hallott.

A film címe Félix és Rose. Űrszül megállított egy, az öltönye (3. rész) által ajánlott filmet, címe Southland Tales.

Bűntudata van, de most a piciátriai vitrioloktól kissé kábadt, bágya. Vagyis bágyadt, kába. Woody Allen filmzenéit könnyebben  veszi be labilis teste, labilis gyomra.

Űrszül már nem olyan döntésképtelen. El tudja dönteni, hogy mikor, hogyan lélegezzen, vagy hogy melyik lábát tegye a másik elé. Fogalma sincs, mi fog kisülni ebből a döntésképtelenség-képtelenségből.

Na tessék, megunta a Woody Allen zenét.

Űrszül mindig csak táncolna.

De a Félix és Rose-t is újra akarja nézni, csak félbehagyott egy öltöny-által-ajánlott filmet, és ez az űrszülök világában felér egy hatalmas sértéssel. A zenéjét azért mutatja.

Maga ne hagyjon félbe filmeket!

Vigyázzon magára, ne forduljon ez elő Önnel!

Üdvözlettel,

a világhírű és elismert síró.

(álmodozik)