Tisztelt Olvasónaplóm!

"Mit kezdjen az ember a mit kezdéssel?

Mit kezdjen az ember azzal, ha valaki csalódott benne?

Mit kezdjen az ember azzal, ha csalódtak benne?

Mit kezdjen?

Mi van, ha van egy felzaklató, aki csak zaklat, zaklat?

Mi van a vudubabákkal?

Mennyi idő Kínába eljutni? És Tibetbe?

Ki az ember igazi szerelme?"

- kérdezte Űrszül, furcsán, zaklatottan, kisgyerek kacajt, és Astrud Gilberto-t hallgatva.

Azt nem tette hozzá, hogy a saját szerelemérzetében is csalódott, de közben nem is.

"Most ezt hogy érted?" - kérdeztem Űrszült.

Azt mondta, nem válaszol, hagyjam békén, elszív egy cigit, beszélget a múltjával, jelenével, jövőjével,  és kék dolgokra gondol. 

Vigyázzon magára, ne forduljon ez elő Önnel!

Üdvözlettel,

a világhírű és elismert síró.

Vonatút, vonatút, suhannak a fák, rohanó emlékszerűségeken át, soha soha, soha soha, nem lesz úgy mint akkor volt. Minden pillanat eldob magától, az ablak piszkain át nézem, ahogy minden elmúlik, minden elmúlik... minden elmúlik.